Nem tudom, meddig �lt�nk ott mozdulatlanul. Tal�n �r�kig. V�g�l a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, sz�tlanul tartott a karj�ban. Tudtam, hogy b�rmelyik pillanatban t�l sok lehet neki ez az eg�sz, �s akkor az �n �letemnek v�ge - olyan gyorsan, hogy tal�n �szre sem veszem. �s m�gsem f�ltem. Semmi m�sra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy �t�lel.-Bella,Twilight

Ha tudn�k �lmodni, �n is r�lad �lmodn�k. �s nem sz�gyellen�m.-Edward,Twilight

Alkonyat van megint. �jra v�ge van valaminek. B�rmilyen t�k�letes is egy nap, mindig v�get �r.-Edward,Twilight

�s azzal �jra k�t keze k�z� fogta az arcomat. Elakadt a l�legzetem. Habozott - de nem a szok�sos �rtelemben, emberi m�don. Nem �gy, ahogy egy f�rfi hezit�l, miel�tt megcs�kol egy n�t, de szeretn� el�bb kipuhatolni, mik�nt fog a n� reag�lni. �s nem �gy, amikor az�rt habozik, hogy meghosszabb�tsa a pillanatot, a v�rakoz�s eszm�nyi pillanat�t, amely n�ha jobb, mint maga a cs�k. Edward az�rt habozott, hogy kipr�b�lja mag�t, hogy l�ssa, biztons�gos-e a dolog, hogy megbizonyosodj�k r�la, m�g mindig ura �nmag�nak.-Bella